Az egész világ olimipiai lázban ég. A magyar olimpikonok kiemelten sikeres olimpiát produkálnak eddig, hihetetlen büszkék lehetünk az összes versenyzőre aki megméretteti magát, pontot vagy esetleg érmet szerez. Külföldön élő magyarként hihetetlen büszkeséggel tölt el, hogy kollégáim elismerő szavakkal méltatják honfitársaim sikereit. Kár, hogy mindezt nem tudom átélni magyar elő közvetítés során.

Kezdhetném így is: Európának, benne Magyarországnak soha ekkora szüksége nem volt még hazaszeretetre, mint a mostani időkben. Az Európai Unió az eddig tapasztalt legnagyobb válságát éli, a gazdaságot csak az olcsó munkaerő és hatalmas adókedvezmények miatt ide települő cégek tartják életben. Látszólag a migrációs válság lassan felemészti a társadalmat, mintha semmi más téma nem is létezne. És a "migrációs válság" alatt nem csak a hozzánk, vagy rajtunk keresztül menekülő emberek tízezreit értem, hanem a tőlünk elvándorolt százezreket is - igaz róluk egy szó sem esik. Az emberek idegei teljesen kikészítve, mindenki pattanásig feszült, és ami a legeslegelkeserítőbb: mindenki végtelenül, zsigeri szinten fáradt.

Az elmúlt években egyre többször találkozom olyan hajmeresztő törvénymódosításokkal, amelyek komolyan elgondolkodtatnak: hová lett a társadalmi ellenállás? Hová lett az az öntudat ami emberek ezreit vitte utcára alig egy évtizeddel ezelőtt, ami miatt az én generációm is élőben láthatott égő autókat az utcán, és amivel lépten-nyomon találkozom az élet apró területein? Hová lettek azok az emberek és  hangok, amelyek az egyik ország-vezetést mindenféle mérlegelés nélkül a sárba taposná hazugság miatt, egy másik ország-vezetés ellen viszont akkor sem emelkedik fel, amikor évek óta gyakorlatilag nyíltan hazudik?

Az utóbbi napok legnagyobb hatású eseménye a foci EB mellett a brit népszavazás eredménye, mely alapján a Brit Szigetek királyságának el kell hagynia az Európai Uniót. Az szinte biztos, hogy senki nem látja teljes mélységében ennek a folyamatnak a következményeit, szinte végtelen mennyiségű aspektusa van az eredménynek. Mi most megpróbáljuk légiközlekedési oldalról megvizsgálni a lehetséges hatásokat.

Be kell vallanom őszintén, nagyon sokat tanakodtam, hogy mi is lehetne az első igazi és méltó bejegyzése ennek a blognak. Ma megakadt a szemem egy jóbarátom egyik levelén, amit a MÁV-nak küldött el. Elolvastam, és tudtam, hogy ez nyilvánosságot követel. Alábbiakban tehát a levél, és az arra kapott válasz.

Tisztelt Máv-Start Zrt!

Kedves Látogatók!

Nagy örömömre szolgál, hogy létrehoztuk ezt a blogot. Ennek születését sok tábortűz melletti sörözés, késő esti csevej és sajnos egy bizonyos mértékű kiábrándultság indukálta. Rengeteget beszélgettünk, természetesen megváltottuk a világot jó párszor. Aztán támadt egy ötletünk. Miért ne kürtölhetnénk világgá, hogy mit gondolunk az éppen aktuális politikáról, gazdasági és társadalmi változásokról, az egészségügy, az oktatás vagy a közlekedés helyzetéről? Fiatalok vagyunk, mi a vagyunk a jövő záloga, és úgy gondoljuk, hogy igenis tudja meg mindenki, hogy mi hogyan gondolkodunk a saját és hazánk jövőjéről! Tanult emberek vagyunk, értelmiségiek - és fiatalok. Nem hagyhatjuk, hogy szűk látókörű emberek önös érdekből tönkretegyék a Jövőnket!

Reméljük sokan végigkísérnek minket most kezdődő utunk során. Várjuk a hozzászólásokat, és várjuk sorainkba a velünk együtt gondolkodókat is. Hagyjuk, hogy megváltozhasson ez a világ! Gondolkodjunk közösen!