Az alábbi nagyon súlyos mulasztásról szeretném tájékoztatni Önöket. Kérem, vegyék nagyon komolyan az alábbiakban foglaltakat, mert nagyon nagy szerencsén múlt, hogy nem végződött tragédiával az eset.
2012. szeptember 15-én egy nyolcfős csapattal indultunk kerékpártúrára, Zebegényre Rákosrendező állomásról. A menetrendből kinézett, 8:45-kor induló, 2222-es jelzésű vonattal szerettünk volna utazni. Mivel kerékpárral voltunk, és nem tudtuk, hogy milyen szerelvény érkezik, az állomás 1-es peronján várakoztunk. Mikor láttuk, hogy a beérkező vonat nem az új típusú FLIRT, hanem a hagyományos, kocsis szerelvény, melynek az utolsó kocsijában van kerékpárszállításra kijelölt hely, elindultunk a szerelvény vége felé. Mikor odaértünk, a kocsi ajtaján lévő nyomógomb segítségével kinyitottuk az ajtót. Mivel a csapatban gyerekek is voltak (9-10 évesek), őket szerettük volna előre engedni, a kerékpárokat feladogatni, majd mi is felszállni. Azonban pont, mikor az első gyerek szeretett volna felszállni a kocsira, annak ajtaja hangos csipogás után bezárult. Gondoltuk sokáig volt nyitva az ajtó, ezért újra megnyomtuk a gombot, de miközben az ajtó kinyílt, a vonat elindult. Mikor már 2-3 méterre eltávolodd tőlünk az ajtó, ismét bezáródott, mi pedig ott álltunk a peronon megdöbbenve.

Kérem, gondolják át a szituációt! Hogy könnyebben menjen, egy picit segítek értelmezni a történteket. Mint bizonyára Önök előtt is tudvalevő, Rákosrendezőn az 1-es peron nem egyenes, az oda beérkező szerelvény kanyarban áll. A teljes szerelvény csak annak közepéről, vagy attól pár méterre hátrébb állva tekinthető be teljes mértékben. Mint megtudtam, a vonat menesztésére a helyszínen dolgozó forgalmista ad jelzést a mozdonyvezetőnek. A forgalmista (aki abban az időpontban épp két vonatot menesztett az állomásról) a jegykezelőtől kapja a jelzést, hogy az utas-csere rendben lezajlott. Tehát a jegykezelőnek kell meggyőződnie arról, hogy nincs több le és felszálló utas, illetve hogy mindenki biztonságban van a szerelvény körül. Ez egyértelműen elmaradt, én személy szerint a kalauzt nem is láttam, nyilván azért, mert a szerelvény elejénél tartózkodott, ahonnan – mint már leírtam – nem láthatta a szerelvény végét. Ezzel véleményem szerint súlyosan megszegte a hatályos technológiai utasítást. Nem kell akadémiai tagság ahhoz, hogy belássuk: egy íves peronon csak akkor lehet belátni teljes hosszában a szerelvényt, ha viszonylag középen helyezkedünk el. Vagy ha éppen a szerelvény elején/végén vagyunk, akkor annyira hátrébb lépünk, hogy lássuk annak másik végét. Ez nem történt meg, a kalauz tévesen úgy ítélte meg, hogy az utas-csere lezajlott, a vonat indulásra készen áll. Ezzel – még ha gondatlanságból is – súlyosan veszélyeztette a vasúti közlekedést, ez pedig büntetőjogi kategória.
Még egy dologra szeretném felhívni a figyelmüket. Adjanak hálát annak a feljebbvalónak, amelyikben hisznek, hogy nem történt a mi bosszúságunknál és ijedségünknél nagyobb tragédia! Gondoljanak bele, hogy mi történik akkor, ha például két kisgyerek már felszáll, és ekkor indul el a vonat! Nyilván semmi, maximum a következő állomásnál leszállnak, persze addig az amúgy vétkes kalauz még meg is büntetheti őket, mivel a menetjegyek természetesen nálunk, a kísérőknél voltak.
De lehetett volna ennél komolyabb eset is, ha akkor indul el a vonat, amikor éppen adjuk fel a kerékpárokat, fél lábbal a járművön, fél lábbal a peronon állva. Mikor vették volna észre, hogy baj van? A forgalmista, 70 méterrel később, amikor a vonat már 45-50 km/h-ra felgyorsított? Ehhez ugyanis kb. 6 másodperc kell, ennél gyorsabban aligha húzta volna meg bárki is a vészféket magán a vonaton. És mivel a peron íves – és ennek van itt a legnagyobb szerepe – a mozdonyvezető sem észlelhette volna előbb a bajt! És akkor még nem számoltam azzal, hogy ekkora sebességről a vonat nem tud 2-3 méter alatt megállni, tehát ha rosszabb esetben valaki beszorult volna az ajtóba, azt legalább 100 méteren keresztül vonszolta volna a vonat.
Szerencsénkre – és az Önök szerencséjére is – nem történt tragédia, de a történtek nagyon mély nyomot hagytak bennem, és a csoportot kísérő Tanárnőben is. Ő bejegyzést is hagyott a forgalmista „irodájában” (egy konténer az állomás kellős közepén) lévő Panaszkönyvben, fent említett dátummal, 35-ös ügyszám alatt (azért adom meg ezeket az adatokat, hogy tudják hova kell nyúlni). Nagyon szívesen elbeszélgetnék a 2222-es járat kalauzával is, és elmagyaráznám neki az elemi geometria szabályait, és annak összefüggéseit a közlekedésbiztonsággal. Mivel ezt én személyesen aligha tehetem meg, kérem Önöket, hogy intézkedjenek helyettem.
Mivel az egész eset még nagyon friss, és ráadásul hétvégén történt, csak most jutottam számítógép közelébe, hogy megírjam Önöknek a történteket. Előre sejtem, hogy egy előre megírt, semmitmondó választ fogunk kapni – én is, és a Panaszkönyvbe bejegyzést író Tanárnő is – arról, hogy mennyire sajnálják a történteket, és a jövőben mindent elkövetnek a biztonság szavatolása érdekében. Ezt előre is megköszönöm, de nincs szükségem ilyesmire. Amire szükségem van, hogy ne túlélőtúrára kelljen készülni még akkor is, ha csak vonattal szeretnék utazni a XXI. században. A nyilvánosság pedig majd remélhetőleg megteszi jótékony hatását.
Tisztelettel,
Aláírás
2012. szeptember 16, Budapest

Természetesen az esetet figyelemmel kísérjük, amint bármi fejlemény történik az ügyben, azt megosztjuk.